Először is szeretném azt elmondani, hogy vannak olyan süthető gyurmák, amik alapból keményebbek, mint mások. Ilyen pl. a Kato Clay, vagy a Fimo Professional, illetve a talán a Cernit No1 családja is ridegebb mint más gyurmák. Ez nem azt jelenti, hogy rosszabb minőségűek. Sőt! A Kato Clay pl. talán a legerősebb gyurma sütés után. Sajnos Magyarországon nem igazán ismert, pedig egy híres amerikai művésznek Donna Katonak és a Van Aken cégnek a közös fejlesztésű gyurmája. A Cernit meg csak első tapintásra tűnhet ridegebbnek, valójában, ha friss gyurmáról van szó, akkor hamar meg tudjuk puhítani, kondícionálni. Ráadásul van egy olyan tulajdonsága, hogy puhítás után viszonylag hamar újra kissé merev lesz, ha nem nyúlunk hozzá. Ez pl nagyon jól jöhet egy gyöngy elkészítésénél, mert könnyedén tudunk lyukat fúrni bele nyers állapotban. Ezt más puha gyurmákkal nem igazán lehet megvalósítani. Illetve ennek az állagnak köszönhetően lehet belőle gyönyörű, vékony szirmú virágokat készíteni, mert nem ragad annyira a tenyerünkhöz.
De időnként azonban tényleg előfordul, hogy a süthető gyurma az idő előrehaladtával morzsalékossá válik, megkeményedik. Vannak, akik úgy gondolják, hogy ez azért van, mert túl sokat állt a bolt polcain túl magas hőmérsékleten, ezért kissé megsült. Vannak akik úgy gondolják, hogy az idő előrehaladtával a süthető gyurmából a lágyító anyag elpárolog. De érdekes, hogy vannak márkák, amelyeket jobban érint ez a probléma, és vannak olyanok, amelyeket kevésbé. Ez nem jelenti azt, hogy használhatatlan, mert maga az anyag nem sérül ilyenkor, csak nehezebbé válik vele a munka, több időbe telik a gyurma kondícionálása, megpuhítása. Nem szabad kidobni, mert lehet bele új életet lehelni, csak kissé strapás és időigényes.
Az egyik megoldás, ha picit melegítjük a gyurmát. Van aki simítózáras tasakba teszi, és meleg vízbe rakja, van aki pedig a zsebében tartja egy ideig. De a melegítésnél nagyon fontos, hogy nehogy megkeményedjen a gyurma a magas hő hatására. Szóval csak óvatosan ezzel a módszerrel!
Néhányan pl ütögetik a gyurmát gumikalapáccsal, hogy úgymond mozgásba lendítsék a dolgokat. Ez is működhet, mert minél jobban megdolgozunk valamit, annál könyebben lehet vele bánni. De valószínűleg egy igazán kemény, morzsalékos anyagnál ez nem lesz elég. Igazság szerint én még ezt nem próbáltam, de ígérem megteszem.
A másik megoldás, amit én előnyben részesítek az valamilyen lágyító használata. Ez lehet néhány csepp Cernit Magic Mix, Sculpey folyékony gyurmalágyító, vagy áttetsző folyékony gyurma. Pár cseppenként adagolva adjuk a gyurmához, aztán átgyúrjuk. Ha nagyon kemény akkor érdemes apró darabokra vágni, a folyékony lágyítók egyikével összekeverni és símítózáras tasakba tenni pár napra. Ez idő alatt felszívódnak a folyadékok és sokkal könnyebben lehet őket összegyúrni. Aztán lapokra vágjuk és áttekerjük a gyurmanyújtó gépen.
Ezt addig folytatjuk, amíg a kívánt állagot el nem érjük.
Óvatosan bánjunk ezekkel a folyadékokkal, mert ha hirtelen túl sokat teszünk hozzá, akkor nagyon meglágyul az anyag, és nem tudunk dolgozni vele. Bár talán ekkor sem kell aggódni, mert lehet még belőle mini ételekre szósz, lekvár, vagy éppenséggel saját magunk által készített színes folyékony gyurma.
Másik lehetőség még a gyurma állagú lágyítók. Ilyen a Cernit Soft Mix, a Fimo Mixgyurmalágyító, vagy a Sculpey gyurmalágyító. Illetve a Translusent gyurmák is segítségünkre lehetnek, mert ezek állaga puhább, mint az alapszíneké. Ezekből is kis mennyiséget levágunk, majd összegyúrjuk a kemény gyurmával. Hasonló eredményt érünk el.
Régebben készítettünk egy slide show-t arról, hogyan keltsük életre a régi kemény gyurmánkat.Nézd meg ezt a kis filmet, hátha ihletet merítesz belőle!